Holo

Végül lementem a közértbe hogy vegyek sokmindent - amikor már furcsa színes jelenségek tárultak elém - muszáj volt. Három napi éhezés után berontottam és vettem 3 pinguí szeletet, 2 waffelinit, 40 deka disznósajtot, 30 deka mexikói felvágottat, 20 deka trappistat, 20 deka pulykasonkat, egy Cappy üditőt - szemétmacskának macskaalmot és kaját - egy fél literes tartós tejet (van otthon tej, de kedvelem azt a tartósítószer ízt benne) fél kiló szezámmagos kenyeret. Hazarohantam és elkezdtem a gyomromba letuszkolni ezeket a dolgokat teljesen véletlenszerű sorrendben, ejj.. még a szívem is beledobogott a végén a fél liter tejbe egyben ami után letoltam két pinguí szeletet is két kézzel mint egy ötéves gyerek. Aztán ábrándoztam azon hogy vajon mi a jó istenért sikerült ennek a gusztustalan kapitalista minőséget és értékeket nem tisztelő attitűdnek betörnie az élelmiszerpiacra is - mottójuk: spóroljunk ki mindent, de pont annyira hogy a semmi úgy nézzen ki és olyan íze legyen talán, még esetleg mint ami - bár ez nem feltétel. Na jó ez mottónak hosszú, de értitek hogy a kurva anyjukat nem? Vagy ilyet nem szabad írni?  Pl Cappy üdítő: 8% almalé, 3% őszibarack, 1% dinnyelé, tehát a többi víz és cukor meg ízesítő. A pulykasonkának olyan íze van mintha megsütnék egy darab pulykahúst, és benthagynám a hűtőben 4-5 hétre, a disznósajt még a legkorrektebb, onnan már nem igazán spórolnak dolgokat - hisz minek  - gyakorlatilag a felesleget sajtolják össze (ennek ellenére az enbereknek sikerült kifejleszteniük azért ügyesen a vákumcsomagolt húsnélküli disznósajtot). Sorolhatnám még, de persze nem mintha megleptek volna ezek a dolgok, csak olyan ritkán eszem valójában feldolgozott termékeket hogy mindig ilyen alkalmakkor rámnehezedik a jelenlegi világ szomorú valósága. Tisztában voltam vele hogy mocskot veszek, de meg kellett tennem mert már nem maradt elég energia a szervezetemben hogy elmenjek a hipermarketbe a szokásos 4-5 kiló csirkemellemért meg rizsért. Lustaság, fél egészség.