Holo

Végül lementem a közértbe hogy vegyek sokmindent - amikor már furcsa színes jelenségek tárultak elém - muszáj volt. Három napi éhezés után berontottam és vettem 3 pinguí szeletet, 2 waffelinit, 40 deka disznósajtot, 30 deka mexikói felvágottat, 20 deka trappistat, 20 deka pulykasonkat, egy Cappy üditőt - szemétmacskának macskaalmot és kaját - egy fél literes tartós tejet (van otthon tej, de kedvelem azt a tartósítószer ízt benne) fél kiló szezámmagos kenyeret. Hazarohantam és elkezdtem a gyomromba letuszkolni ezeket a dolgokat teljesen véletlenszerű sorrendben, ejj.. még a szívem is beledobogott a végén a fél liter tejbe egyben ami után letoltam két pinguí szeletet is két kézzel mint egy ötéves gyerek. Aztán ábrándoztam azon hogy vajon mi a jó istenért sikerült ennek a gusztustalan kapitalista minőséget és értékeket nem tisztelő attitűdnek betörnie az élelmiszerpiacra is - mottójuk: spóroljunk ki mindent, de pont annyira hogy a semmi úgy nézzen ki és olyan íze legyen talán, még esetleg mint ami - bár ez nem feltétel. Na jó ez mottónak hosszú, de értitek hogy a kurva anyjukat nem? Vagy ilyet nem szabad írni?  Pl Cappy üdítő: 8% almalé, 3% őszibarack, 1% dinnyelé, tehát a többi víz és cukor meg ízesítő. A pulykasonkának olyan íze van mintha megsütnék egy darab pulykahúst, és benthagynám a hűtőben 4-5 hétre, a disznósajt még a legkorrektebb, onnan már nem igazán spórolnak dolgokat - hisz minek  - gyakorlatilag a felesleget sajtolják össze (ennek ellenére az enbereknek sikerült kifejleszteniük azért ügyesen a vákumcsomagolt húsnélküli disznósajtot). Sorolhatnám még, de persze nem mintha megleptek volna ezek a dolgok, csak olyan ritkán eszem valójában feldolgozott termékeket hogy mindig ilyen alkalmakkor rámnehezedik a jelenlegi világ szomorú valósága. Tisztában voltam vele hogy mocskot veszek, de meg kellett tennem mert már nem maradt elég energia a szervezetemben hogy elmenjek a hipermarketbe a szokásos 4-5 kiló csirkemellemért meg rizsért. Lustaság, fél egészség. 

Blogomat alapjában véve azért hoztam létre hogy néha ideírogathassam azt amit valamiért úgyérzem közzé kell tennem. A blognak nincs fix témája, inkább olyan dolgokról fog szólni amelyekkel a napjaim során szembetalálom magam és érdekesnek találok. Lehet ez zene, egy hír, vagy egy film, vagy valami amit azok fránya enberek műveltek megint. Ez a blog lehet hogy egyáltalán nem lesz érdekes rajtam kívül senkinek. De akkor is jó lesz pár hónap vagy év múlva visszaolvasni hogy akkor hogy gondolkodtam, milyen dolgok érdekeltek, nem mintha elfelejteném csak mégis homályosul az ilyesmi, vagy mi.